A hongkongi Sotheby’s május 7-én bocsát árverésre egy különleges ékszergyűjteményt, amelyet a történelmi Buddha földi maradványaihoz kötnek, és a modern kori régészet egyik legmegdöbbentőbb felfedezéseként tartanak számon. Az esemény körül etikai vita bontakozott ki.

A leletegyüttes, amelyet 1898-ban tártak fel Észak-Indiában, több mint egy évszázadon át egy brit magángyűjtemény részeként, a nyilvánosságtól elzártan pihent. Most, hogy a gyűjtemény elhagyja eddigi helyét, nemcsak a gyűjtők érdeklődését kelti fel, hanem komoly aggodalmakat is.

Az ékszerek egy ragyogó kincsleletből származnak, amely közel 1800 darab gyöngyöt, rubint, topázt, zafírt és mintázott aranylemezeket tartalmazott. Ezeket egy téglaépület mélyén találták meg India jelenlegi Uttar Prades államában, közel a Buddha születési helyéhez.

A leletek – köztük olyan csonttöredékek, amelyeket egy feliratos urna a Buddhához köt – felfedezése megrengette a régésztársadalmat. Nicolas Chow, a Sotheby’s Ázsia elnöke és az ázsiai művészetek globális vezetője szerint ez „minden idők egyik legkiemelkedőbb régészeti felfedezése”.

Ám miközben ezek a relikviák az aukció reflektorfényébe kerülnek, számos szakértő úgy nyilatkozik, hogy az árverezés súlyos kérdéseket vet fel. Többek közt, hogy etikus-e egy olyan kincs eladása, amely ennyire szorosan kötődik India szent múltjához.

1898-ban William Claxton Peppé angol birtokigazgató ásatásokat végzett egy sztúpánál Piprahwában, Lumbinitől délre, ahol a Buddha született. Az ásatás során olyan relikviák kerültek elő, amelyeket majdnem 2000 éve készítettek, felirattal láttak el és megszenteltek.

A történészek egyetértenek abban, hogy ezek a relikviák – amelyek a felfedezésükig érintetlenek voltak – a történlemi Buddha családja, a Sákja klán, valamint a világ buddhistái számára is szellemi örökséget jelentenek. A csontrelikviákat azóta több országba, például Thaiföldre, Srí Lankára és Mianmarba is elszállították, ahol szintúgy tisztelet övezik őket.

„Lehet-e Buddha relikviáit műtárgyként kezelni, és piacra dobni?”

– teszi fel a kérdést Naman Ahuja, Delhi székhelyű művészettörténész. „És ha nem, akkor milyen etikai alapon van felhatalmazva az eladó az árverés lebonyolítására? Ha az eladót a tárgyak gondozójaként emlegetik, szeretném tudni: kinek a nevében gondoskodik róluk? E szerep vajon feljogosítja-e őt arra, hogy eladja a relikviákat?”

Chris Peppé, William dédunokája a BBC-nek elmondta, hogy a család fontolóra vette a relikviák odaadományozását, de minden lehetőség problémásnak bizonyult, és az aukció tűnt „a legigazságosabb és legátláthatóbb módnak arra, hogy ezeket a relikviákat a buddhistákhoz juttassák el”.

Julian King, a Sotheby’s nemzetközi szakértője és a New York-i Himalájai művészetek aukciós vezetője úgy nyilatkozott, hogy az aukciós ház alaposan átvizsgálta az ékszereket.

„Mint minden fontos tárgy esetében, amelyet a Sotheby’s eladásra kínál, a szükséges ellenőrzéseket elvégeztük – beleértve az eredetiségre, származásra, jogszerűségre és más szempontokra vonatkozó vizsgálatokat –, összhangban házirendünkkel és a műtárgypiac iparági előírásaival” – mondta King.

Ashley Thompson, a London University kutatója és Conan Cheong kurátor, mindketten délkelet-ázsiai művészeti szakértők, azonban további kérdéseket is felvetettek. Közös nyilatkozatukban így fogalmaztak: „Az árverés másik etikai kérdése: szabad-e emberi maradványokat áruba bocsátani? És ki dönti el, hogy mi számít emberi maradványnak? Sok buddhista hívő számára a most eladásra kínált ékszerek elválaszthatatlan részei a csontoknak és hamvaknak.”

A relikviák árverése buddhista vallási vezetők körében is aggodalmat váltott ki.

„A Buddha tanítása szerint nem szabad mások tulajdonát az engedélyük nélkül elvenni” – mondta Amal Abeyawardene, a londoni székhelyű Brit MahaBodhi Társaság képviselője. „A történelmi feljegyzések szerint a Sákjamuni klán kapott megbízást e relikviák őrzésére, mivel a Buddha ebből a közösségből származott. Az ő kívánságuk pedig az volt, hogy ezek a relikviák a Buddha testét valaha érintő tárgyakkal, az ékszerekkel együtt fennmaradjanak, hogy a Magasztos követői az idők végezetéig hódolhassanak előttük.”