Peter Fischli és David Weiss, a neves svájci médiaművész–alkotópáros nevéhez fűzödik az „örök hóember” koncepciója, melyet a világ több pontján is életre keltettek. A hóember nem a külső hőmérséklettől, hanem az ember által generált áramtól függ.

1987-ben bízta meg a németországi Saarbrückenben található Römerbrücke hőerőmű Peter Fischlit és David Weisst, az elismert svájci művészpárost, hogy készítsék el a soha el nem olvadó hóembert, amelyet egy, az erőműből kiszívott felesleges energiával működtett hűtőszekrény belsejében helyeznek el. Fischli és Weiss a feladatot úgy oldotta meg, hogy kézítettek egy rézvázat, ezt vonta be később a hűtőszekrényben a gép jeges szellőzése hódarával. Mivel a hóember elkészülte hosszadalmasabb folyamat volt, az arcát – szemét és mosolyát – naponta újra kellett rajzolni.

Fischli és Weiss 1978-ban találkoztak először, és a Migros nevű rockzenekarban játszottak. Első műalkotásuk, az 1979-es Wurstserie volt, amelyben felvágottakjal és egyéb feldolgozott húsokkal játszattak el hétköznapi jeleneteket, ezeket később többek között divatbemutatókon és egy szőnyegboltban állították ki.

A duó életművét szeretik „poszt-apokaliptikusnak” bélyegezni, de talán jobban illik rá a szeszélyes és infantilis jelző. Munkásságukat nem feltétlenül a status quo kimozdításának vágya vezérli, sokkal inkább a puszta öröm, amely abból fakad, hogy egy unalmas, hétköznapi tárgyat valami szokatlanná és rendkívülivé alakítanak.

A Hóember, akárcsak a Wurstserie, nem csupán a magas és a népszerű kultúra közötti határt bontja le, hanem a természet és a műalkotás közötti vékony határvonalat is. Míg a Hóember Fischli saját bevallása szerint „olyan szobor, amelyet szinte bárki elkészíthet”, ugyanez nem mondható el a hóembert az olvadástól védő technikai berendezésről.

A mű egyik értelmezése, amelyet a művészek többször is elutasítottak, az a felfogás, hogy a Hóember egy ökológiai állásfoglalás. „Ez egy megrendelésre készült mű volt” – idézte Fischlit a New Yorker. „Egy erőmű elé kerestek egy műalkotást. Úgy döntöttünk, miután minket kértek fel a megalkotására, hogy a műnek valami olyan tárgynak kell lennie, amely az erőmű energiájától függ. A hóember lehet, hogy a klímaválságunk metaforája, de áramról működik, tehát máris itt egy nagy ellentmondás”.

Fischli és Weiss pályafutásuk során több hóembert is készítettek, mindegyiket a hűtőrendszer frissítésével és módosításával. 2018-ban például a duó a New York-i Museum of Modern Art számára egy olyan darabot készített, amely nem a közeli erőműből kölcsönzött energiával, hanem egy 4000 Btu-s kompresszorral működött, amely – a múzeum honlapja szerint – ugyanannyi energiát fogyasztott, mint egy lakossági légkondicionáló.

Forrás: Artnet