Lechner vajon hogyan csinálná? – A Drechsler-palota rekonstrukciója
Több mint húsz évvel a kiürítése után, idén júliusban befejeződött az egykori MÁV Nyugdíjintézet bérpalotájának rekonstrukciója. A bérlői után hol Drechsler-palotaként, hol Balettintézetként hívott épület története szállodaként folytatódik.
Lechner vajon hogyan csinálná? – tették fel maguknak időnként a kérdést az egykori MÁV Nyugdíjintézet bérpalotájának rekonstrukciós munkálatait végző építészek. A kérdést nemcsak az indokolja, hogy az épület eredeti tervezői Lechner Ödön és Pártos Gyula voltak – ugyan a vázlatrajzok arról tanúskodnak, hogy a koncepció és a részletek kidolgozása terén Lechneré volt a főszerep –, hanem az is, hogy az idén lezárult felújítás is folyamatos gondolkodást és kísérletező attitűdöt igényelt – ami Lechner építőművészetének is jellemzője volt.
Idén júliusban befejeződött az egykori MÁV Nyugdíjintézet bérpalotájának rekonstrukciója, a műemléképület újjászületett. Ha nem az építtető, hanem a bérlők után emlegetjük, bizonyára többek számára sejlik fel, hogy mely épületéről van szó, hiszen a köznyelvben legtöbben Drechsler-palotaként vagy [Állami] Balettintézetként ismerik az Andrássy út 25. alatt, az Operaházzal szemben álló épületet. A rekonstrukcióra hosszú évtizedek óta várt a bérpalota; közel húsz évig állt kihasználatlanul, de az azt megelőző években is hányattatott sorsa volt.
A bérház 1883-1885 között épült. Ebben az időszakban Lechner még nem talált rá saját hangjára, a későbbi építészetében markánssá váló „magyar szecessziós stílusra”, amire a szintén rekonstrukcióra váró Iparművészeti Múzeum vagy a Budapesti Postatakarékpénztár épülete kínál többek között példát.
Felesége 1874-es váratlan halálát követően Lechner Franciaországba utazott, ahol megismerkedett a régi kastélyok restaurálásával és régi stílusú új paloták építésével foglalkozó Clement Parent építésszel. A Parentnél töltött idő nagy hatással volt Lechnerre, érdeklődése a francia kora reneszánsz felé fordult. „Egy csodálatos keverék keletkezett, melyből az igazi reneszánsz csak később kristályosodott ki. De éppen ez a kereszteződés, a kezdetnek ezek a primitívségei érdekeltek engem legjobban, mert azt a gondolatot keltették bennem, hogy vajon nem volna-e lehetséges ma is egy ilyen keresztezés által egy új stílus keletkezésének alapját megvetni?” – olvasható önéletrajzi vázlataiban. Ennek nyomait láthatjuk az Andrássy úti bérpalotán is, mely Lechner stíluskeresésének fontos állomása volt. Az újító, kísérletező törekvései közül több minden is megjelenik rajta, például a homlokzaton nagy mennyiségben alkalmazott mesterséges épületkő, melyhez bár nagy reményeket fűzött, a későbbiekben nem használta ilyen mennyiségben. Ekkortájt kísérletezett a Zsolnay pirogránit alkalmazásával is, amely ezen az épületen éppen nem mutatkozik meg, ám a későbbiekben az építész egyik védjegyévé vált.
Az épület története kapcsán érdemes megemlíteni, hogy az annak helyet adó Andrássy út – akkori nevén Sugárút – is ebben az időben jött létre. A Pesti Hírlap oldalain már 1841-ben olvashatott a közönség egy reprezentatív út megépítésének gondolatáról. A lap egyik számában így írnak erről:
„mi szép és kényelmes leend a budapestiekre nézve az árnyas fasorok közt a Lánchídtól kezdve egész a Városerdőig mintegy parkban sétálni s kocsizni, kikerülve a szűk, ronda Király utcát s annak unalmas végnélküli házsorát.”
Arra, hogy mindez megvalósuljon, még néhány évtizedet várni kellett; az út felavatására 1876. augusztus 20-án került csak sor.
Az elképzelés az volt, hogy a sugárúton közületi és magánépíttetők hoznak létre lakóházakat. Előbbiek egyike volt a MÁV, mely több telket is beépített, köztük a mai Andrássy út 25. alatt állót, ahová Nyugdíjintézete számára terveztetett bérpalotát. Az épület emeleti szintjein ennek megfelelően bérlakások kaptak helyet, míg a földszinten és a félemeleten étterem és kávéház nyílt, melyek széles körben kedveltté és ismertté tették a házat. Ezek egyik bérlője Drechsler Béla volt, akinek nevét azt követően is viselte a vendéglátóegység, hogy már nem ő működtette azt. A vendéglátóhelyek létesítése azért is volt remek gondolat, mert a szemközti telken, a bérpalotával párhuzamosan épült a Magyar Állami Operaház, melynek látogatói rendszeres vendégei lettek a közeli étteremnek és kávéháznak. A kor kulturális életének olyan neves személyei fordultak meg itt rendszeresen, mint Liszt Ferenc, Erkel Ferenc, Goldmark Károly, Richard Wagner vagy Gustav Mahler.
A bérház fénykora nem tartott sokáig; 1909-ben tűzvész által odaveszett az épület teljes fedélszéke, majd a rekonstrukciót követő években további (előnytelen) átalakításokon esett át az épület. Bérlői és tulajdonosai is sorra váltották egymást.
Ami a tulajdonosokat illeti, a MÁV Nyugdíjintézete először 1912-ben bocsátotta árverésre az épületet, ám ez vélhetően eredménytelen lehetett, mert 1918-ban ismét értékesítették a házat – ekkor került a Budapesti Szálloda Vendéglő és Áruház Rt. tulajdonába. 1924-ben ez az intézmény beolvadt a Lloyd Bankba, majd néhány hónappal később a Pénzintézeti Központ székháza Rt.-hez került az épület, de 1933-ban 1,2 millió pengőért a Pénzintézeti Központnak adta tovább. A Pénzintézeti Központ államosításával a tulajdonjog 1951-től a Magyar Államé, a rendszerváltást követően pedig a VI. kerületi önkormányzaté lett. Az önkormányzat 1997-ben az Andrássy út 25. Kft.-nek adta el a Drechsler-palotát, ami később többször is gazdát cserélt. Az épület jelenleg a QPR Properties birtokában áll, a Marriott Internationalhoz tartozó W Hotels üzemelteti.
A Drechsler-palotát bérlők története is érdekes, akik közül néhányakról már csak azért is érdemes megemlékezni, mert az épület köznyelvben forgó nevei is bérlői után maradtak meg. Ilyen a korábban említett Drechsler Béla, aki közel tizenöt évig üzemeltette az épület kávézóját és éttermét, illetve ilyen az Állami Balettintézet – 1990-től Magyar Táncművészeti Főiskola – is, mely 1951–2002 között használta az egykori kávéház és étterem földszinti területét, illetve az emeleteken is néhány termet.
Középen Nádasi Ferenc táncművész, balettmester, a IX. évfolyamos növendékek
vizsgaelőadásukra készülnek. 1953. Fortepan/ Kotnyek Antal
A balett ezt megelőzően is megjelent itt, ugyanis megépülte után nem sokkal, majd az 1930-as évektől is működött balettstúdió a bérpalotában. A Balettintézet ottani működésére utalt a szintén az épületben nyitott TüTü Tangó Bár is, mely 1999-től az épület kiürítéséig volt népszerű szórakozóhelye a városnak. Az időben visszaugorva említsük még meg, hogy 1945 és 1949 között a Nemzeti Parasztpárt működött a félemeleti helyiségekben, a földszintet pedig az Állami Lapkiadó Vállalat vette birtokba 1950-től. A Drechsler-palota 2002 óta állt üresen és kihasználatlanul, állapota ezért folyamatosan romlott, rekonstrukciója tehát régi adósság volt.
Korai feljegyzések szerint a szakma már az 1900-as évek elejétől műemlékként tekintett a palotára, holott a rendelkezésre álló iratok szerint 1960 óta áll védelem alatt. Az Andrássy út 1987-ben felkerült az UNESCO világörökségi listájára, így az épület környezete is védettséget élvez.
A műemlékvédelem alatt álló épület rekonstrukciós munkálatai az elmúlt években kezdődtek meg, a megújítása komoly feladat elé állította az építészeti- és generáltervezői munkát végző Bánáti + Hartvig Építész Irodát,miután a lechneri örökség nagy mértékben megrongálódott, és az eredeti tervek közül sem maradt meg minden. A műemléki részek megóvása, illetve az épület tovább élésének biztosítása között húzódó feszültséget több esetben a fentebb említett módszerrel sikerült feloldani: az építészek azt a kérdést tették fel maguknak, hogy vajon maga Lechner miként nyúlna egy hasonlóan leromlott állapotú, de kiemelten magas építészeti értéket képviselő örökséghez, továbbá jelentősen motiválta őket a lechneri innovatív gondolkodásmód és kísérletező attitűd is.
Világítsuk meg egy példával, miként is működött ez a gyakorlatban. Az épület szállodává alakítása során az eddig funkció nélküli, nagy belmagasságú tetőtérben egy újabb, ötödik emeleti szobaszint jött létre. A helyreállítási munkák mellett ezért a tetősíkok részleges újragondolására is szükség volt, hiszen elengedhetetlenné vált az ötödik emeleten található szobák természetes megvilágítása. A nyílászárók kialakításakor meg kellett felelni a műemléki és településképi előírásoknak, így hosszas szakmai munka eredményeként jött létre a bevilágítók formai világa. Az építészek számára Lechner egyéb épületeinek tetőszerkezeti kialakítása is iránymutatást adott. Az építőművész későbbi, pirogránit mintáiból inspirálódva, illetve a bérpalota paláinak osztásrendjét követve rajzolódik ki a bevilágítók háromszög formájú struktúrája.
Lechner kíváncsisága, kísérletező attitűdje, friss építészeti szemlélete és életműve számos olyan támpontot biztosított, mely napjainkban is követhető és követendő. Az innovatív szakmai hozzáállásra a rekonstrukciót végző építészeknek is szükségük volt. Ennek példája és egyben az egyik leglátványosabb kortárs beépítés az épületben a Drechsler-palota belső udvarának üvegfedése. A díszes lechneri homlokzatok impozáns belső udvart fognak közre, amely a szálloda forgalmi rendszerének és közösségi tereinek középpontja, s a finom üvegfedésnek köszönhetően egy intimebb udvar jött létre. Az üvegtető építészeti tervezése kihívást jelentett, komplex feladat volt megtalálni a szerkezet pontos helyét és formáját, hogy a tető tiszteletben tartsa a belső homlokzatokat és megőrizze a felületen található építészeti értékeket. Eredményként egy hártyaszerű, feszített szerkezetű nyeregfelület jött létre, mely ugyanolyan finomsággal érintkezik a belső udvar homlokzatával, mint amilyen annak lechneri architektúrája.
Az eredetileg bérháznak készült épület szállodává alakult, ezért a rekonstrukció ezen része is összetett feladat volt, mert bár mindkét esetben lakófunkciót tölt(ött) be a ház, eltérő térkapcsolatokat kellett létrehozni. Az épület finom architektúrájú közlekedőrendszere értékvédelmi dokumentációval rögzített, szigorúan védett érték, aminek megőrzése elsődleges szempont volt a tervezés és kivitelezés során – utóbbit a DVM Group végezte el. Az épület ugyan nagyon elhanyagolt és leromlott állapotban volt a munkálatok megkezdésekor, de a feltárások során néhány szobában megtalálhatók voltak az eredeti mennyezetfestések, falburkolatok, vakolatdíszítmények, melyeket megőriztek és restauráltak. Ezek az úgynevezett „tanúszobák” plusz értéket és látványosságot adnak.
A Drechsler-palota tetőszerkezete több alkalommal sérült, illetve esett át felújításon. Szükségessé vált a zárófödém cseréje, mely munkálatok során a felépítmények és a díszműbádogos elemek nagy része elveszett. Jelen rekonstrukció alkalmával – az eredeti tervek és korabeli fotók alapján – a tetődíszítmények teljes körű helyreállítása is megtörtént. Ezen a ponton érdekességként, illetve az építőanyagok tovább élésének jó példájaként említhető, hogy a Drechsler-palotába vissza nem építhető tetőszerkezeti elemekből a Hello Wood Építészeti Stúdió készített egy 116 növényládából álló köztéri alkotást a Veszprém–Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa program megbízásából, mely most a Gyárkert koncerthelyszínt díszíti.
A Drechsler-palota története nem választható el a vele szemben álló, Ybl Miklós által tervezett Operaháztól, hiszen egyszerre, egy időben épültek. Lechner annak idején úgy nyilatkozott a két épület kapcsolatáról, hogy „az udvarhölgy lehet szebb, mint a királyné, de úgy kell, hogy a királyné, királyné maradjon”. Különös együttállás, hogy a két épület teljes rekonstrukciója is párhuzamosan zajlott, így a tervezők most is konzultáltak a munkálatok alatt, elsősorban az épületek környezetét illetően. Az Andrássy út beépítési vonalától némileg mindkét épület visszahúzódik, kisebb teresedést hozva létre. A sugárút járműforgalma miatt ugyan napjainkban mindez alig érvényesül, a térrendezés tekintetében mégsem elhanyagolható szempontról van szó. Első lépésként az épületeket körülvevő, osztott burkolati rendszert új, egységes térburkolatra cserélték, a teljes körű környezetrendezés azonban még hátra van.
A Drechsler-palota külső architektúrája, valamint a belterekben megmaradt lechneri építészeti elemek az eredeti tervek szellemében újultak meg. Az épület rekonstrukciója régi adóssága volt Budapest építészetének; a felújítási munkákat követően Lechner Ödön egykori bérháza újkori önmagát idézi.
A szöveg az épület tudományos dokumentációja és értékleltára, illetve műleírása felhasználásával készült. Előbbi összeállítói Hadik András és Fehérvári Zoltán.
