A címben szereplő többes szám meglepetés a biennálék jó ismerőinek, hiszen eddig mindössze egyszer, 2013-ban fordult elő, hogy az életművet elismerő Arany Oroszlánt nem csak egy művésznek ítélték oda.

Valójában azonban a díjnak ez az egyetlen olyan hagyománya, ami idén nem folytatódott. Mert hagyomány például az, hogy e díj nyertesének nevét – ellentétben azokéval, akik az Arany Oroszlánt az adott évi biennálén való szereplésükkel érdemlik ki – már jóval a megnyitó előtt nyilvánosságra hozzák, mint ahogy bevett gyakorlat az is, hogy a nyertes személyére a főkurátor, jelen esetben tehát az olasz Cecilia Alemani tesz javaslatot, amit aztán a biennálé elnöksége hagy jóvá. De a legfontosabb tradíció talán az, hogy a díjjal rendszerint olyan, nemzetközileg is kiemelkedő életművet létrehozó alkotókat ismernek el, akik nem tartoznak a kortárs szcéna legfelkapottabb sztárjai közé, munkásságuk szakmai körökben jobban ismert, mint a nagyközönség soraiban.

Az utóbbi években többek között El Anatsui, Jimmie Durham, Malick Sidibé és Carolee Schneemann részesült ebben az elismerésben. Összhangban van a megszokott gyakorlattal az is, hogy a főkurátornak a központi kiállításon érvényesített koncepciója a díjazottra tett javaslatát is befolyásolja. Így nem okozott meglepetést, hogy a díjat idén nők kapták – az viszont eltér a korábban megszokottól, hogy egyszerre ketten is. Bár ez sem egészen váratlan, hiszen a jelölések reagálnak a művészeti színtér aktuális folyamataira és trendjeire is, melyek között alapvető fontosságú napjainkban a művészeti kánon bővítése, valóban globálissá formálása. A két díjazott között a német Katharina Fritsch a globális színtéren régóta nagyon fontos szerepet játszó német szcénát képviseli, míg a chilei Cecilia Vicuña egy olyan országot, amelyre eddig, legalábbis a kortárs művészet vonatkozásában, viszonylag kevés figyelem irányult.

A 66 éves, Düsseldorfban élő és 2010 óta az ottani Művészeti Akadémia professzoraként az újabb művésznemzedékek képzésében is szerepet vállaló Katharina Fritsch először festészetet tanult, ismertté azonban már szobrászként vált az 1980-as években. Az áttörést egy 1984-es düsseldorfi tárlat hozta meg számára, ahol az azóta már védjegyévé vált, életnagyságú vagy annál is nagyobb, színvilágukban szigorúan monokrom, formájukban redukcióra törekvő figuráit mutatta be. Egyik legismertebb munkája az 1993-ban született, számos helyen kiállított, 16 óriási méretű, farkaikkal összecsomózott patkányból álló Patkánykirály lett.

Teátrális hatású installációi azt mutatják be, miként kapcsolódik össze, válik eggyé az élő természet és a megmerevedett anyag, az élmény és annak mediális formái. Témáit a 80-as években főleg a konzum, később inkább az álmok és mítoszok világából merítette. A Madonna-ábrázolások már a 80-as évek elején foglalkoztatták; 1982-ben nagy, nem limitált számban állított elő sárga színű miniatűr Madonnákat, hogy vitát generáljon arról, mi tekinthető műalkotásnak és hol kezdődik a szuvenír, mi a művészet helye és szerepe a piacgazdaságban. 1987-ben egy nagy méretű, giccses, sárga színű műanyag Lurdes-i Madonnát állított fel Münster sétálóutcájában, ami sokak szemében provokációnak tűnt. Munkásságának olyan nagy múzeumok szenteltek egyéni kiállításokat, mint a londoni Tate Modern vagy a minneapolisi Walker Art Center és a velencei biennáléra is ismerősként fog visszatérni, hogy átvegye az Arany Oroszlánt, hiszen 1995-ben ő volt a német pavilon kiállítója.

A Santiago de Chilében született, jelenleg New Yorkban élő 74 éves Cecilia Vicuña a velencei életmű-díj első latin-amerikai gyökerű kitüntetettje. Életműve szobrászként, performansz-művészként és költőként egyaránt jelentős és minden műfajban szorosan kötődik a kontinens őslakóinak kultúrájához. Installációiban és performanszaiban gyakran bukkan például fel az inka birodalomból ismert zsinórírás. Eddigi legismertebb nemzetközi szereplése a 2017-es Documenta 14-hez kötődik; ott kiállított, gyapjúból komponált monumentális installációja – Dieter Roelstraete akkori Documenta-kurátor szavaival – kifejezi „egyedülálló képességét térbeli, három dimenziós költemények megalkotására; lírája érzékeny és érzelemdús”. Neve már a 2020-as Hugo Boss Prize shortlistjén is szerepelt, a velencei Arany Oroszlán pályájának legnagyobb elismerését jelenti.