Alig néhány héttel az elmúlt év műkereskedelmét elemző összefoglalók megjelenése után – melyek közül az Art Basel & UBS Reportot mi is szemléztük – máris itt vannak az első számok az idei év első negyedévének forgalmáról. Igaz, az ArtTactic elemzése csak az aukciós piacra vonatkozik, s abból is csak a négy nagy „nyugati”, globálisan aktív ház, a Sotheby’s, a Christie’s, a Phillips és a Bonhams számait dolgozza fel, de ez a négy ház együtt az aukciós forgalom közel 60 százalékát teszik ki, így teljesítményükből a piac egészére is levonhatók következtetések.

Ráadásul az első negyedév a nemzetközi piacon erősebbnek számít, mint a hazain, így a jó vagy éppen gyenge évindítás sokkal inkább hatással lehet az egész évi teljesítményre, mint itthon. Emlékeztetőül: a globális aukciós piac tavaly 2020-hoz képest 60 százelékos, a pandémia előtti utolsó évhez, 2019-hez képest pedig 19 százelékos forgalombővülést hozott, s az előrejelzések a pozitív trend idei folytatódásával számolnak.

Persze az ilyen jóslatok mindig azzal indítanak, hogy „amennyiben nem történnek a világban a műpiacra is hatást gyakorló radikális változások”. Nos, mint tudjuk, ezúttal történtek: Oroszország megtámadta Ukrajnát, s annyi máris bizonyos, hogy a világ nagyon más lett és már soha nem is lesz olyan, mint a háború előtt volt.

A háború az aukciók néhány szereplőjét – árverőházakat és gyűjtőket – máris közvetlenül érintette, őket leszámítva viszont nem volt érzékelhető nagyobb idegesség vagy bizonytalanság a piacon. Hogy a beadói kedvre kihat-e a feszült helyzet és annak részben máris érzékelhető komoly gazdasági hatásai, még nem tudhatjuk, hiszen a most kalapács alá került tételek eladásáról eddigi tulajdonosaik még az invázió kezdete előtt döntöttek, az viszont már látszik, hogy a vásárlási kedv egyelőre nem csökken, hiszen a négy említett ház 32 százelékkal tudta növelni forgalmát az első negyedévben és 1,66 milliárd dolláros együttes bevételével új rekordot állított fel. Pedig a három ház egyike, a Phillips, a háború által közvetlenül érintettek közé tartozik, tekintve, hogy orosz kézben van; igaz, tulajdonosaik semmilyen szankciós listán nem szerepelnek.

Ennek ellenére lehetett találkozni bojkottfelhívásokkal, ezek azonban nem befolyásolták érdemben a ház forgalmát – vélhetően azért sem, mert a Phillips jól kezelte a helyzetet, az elsők között nyújtva támogatást a háború ukrajnai áldozatainak. De a közvetlenül érintettek közé tartoznak a szankciókkal sújtott orosz oligarchák is, akikkel a nyugati árverőházak most nem köthetnek üzletet. E szankciókat ugyan vélhetően ki lehet kerülni, de az is valószínű, hogy az érintettek vagyonuk lefoglalását elkerülendő most inkább meglévő értékeik elrejtésével vannak elfoglalva, semmint újabb műalkotások vásárlásával.

Ami a globális piac központjait illeti, az első negyedévben még rendszerint nem érvényesül New York dominanciája, a legfontosabb árverések ilyenkor többnyire Londonban vannak, s ez így volt most is. A legnagyobb forgalmat ezúttal is az impresszionista és a modern művek generálták, de a legnagyobb – 48 százelékos (!) – bővülést az előző évhez képest a II. világháború utáni és kortárs szektor mutatta fel. Az élő árverésekhez való visszatérés következtében a tisztán online aukciók forgalma visszaesett, továbbra is népszerűek voltak ugyanakkor – és úgy tűnik, tartósan polgárjogot nyernek – a hibrid árverések.

Az abszolút csúcsárak ugyan nem forogtak veszélyben, de jó néhány életmű-rekord és egyéb kiváló eredmény született. Ezek közül is kiemelkedik a Franz Marc Rókák című festményéért kifizetett 42,6 millió font, ami megtöbbszörözte a művész eddigi rekordját. A festményt a düsselfdorfi Kunstpalast a közelmúltban adta vissza egykori zsidó tulajdonosai örököseinek, akik a kép eladása mellett döntöttek. Ez az ár a londoni aukciókon az utóbbi tíz évben elért öt legmagasabb ár egyike. Ugyancsak igen magas összegért kelt el Francis Bacon 1986-87-es Triptichonja (38,4 millió font) és Picasso szürrealista remeke, a Nyitott ablak (16,3 millió font). A Sotheby’s a legmagasabb árat a régi mesterek januári New York-i árverésén érte el, ahol egy 1500 körül született Botticelli férfiportréért 45,4 millió dollárt fizettek.

Borítókép: Sandro Botticelli: A fájdalmak embere, 1500 körül, tempera, olaj, fa, 69 x 50,4 cm, a Sotheby’s jóvoltából