A British Museum két márványtöredéket kölcsönöz a frankfurti kiállításra, amely első alkalommal kísérli meg teljes egészében rekonstruálni a Parthenón keleti oromzatát. Görögország azonban nem járult hozzá, hogy az Akropolisz Múzeumának kilenc töredéke is szerepeljen a tárlaton, mivel azokat a londoni British Museum darabjaival együtt mutatták volna be.

A görög kormány elutasította a frankfurti Liebieghaus szoborgyűjteményének kérését, amely az athéni Akropolisz Múzeumából szeretett volna Parthenón-márványokat kölcsönözni egy különleges kiállításhoz.

A Bühne frei für Athena. Das Parthenon Puzzle című tárlat november 18-án nyílik meg a frankfurti Liebieghausban, és 2027. július 25-ig lesz látogatható. A kiállítás egyik legfontosabb célja, hogy első alkalommal teljes egészében rekonstruálja Görögország legismertebb templomának, a Parthenónnak a főbejárata fölött található keleti oromzatát.

Görög sajtóértesülések szerint a frankfurti intézmény kilenc athéni töredék kölcsönzését kérte, ám a görög Központi Régészeti Tanács elutasította a kérelmet. A döntés hátterében az állt, hogy a görög darabokat olyan szobortöredékek mellett állították volna ki, amelyek a British Museum gyűjteményében találhatók, és amelyeket Lord Elgin a 19. században távolított el az Akropoliszról.

A Liebieghaus végül két márványtöredéket kap kölcsön a londoni British Museumtól.

Görögország évtizedek óta követeli a Londonban őrzött Parthenón-márványok visszaszolgáltatását.

Elisabeth Pallentin, a Liebieghaus szóvivője szerint a görög kölcsön-darabok elmaradása nem veszélyezteti a kiállítás koncepcióját vagy tudományos jelentőségét.

„A görögországi kölcsönzés lemondása nem von le semmit a kiállítás koncepciójából és tudományos jelentőségéből” – írta e-mailben. Hozzátette: a tárlat elsősorban a Liebieghausban végzett sokéves kutatás új eredményeire épül.

A keleti oromzat Athéné istennő születését ábrázolja, és Vinzenz Brinkmann, a kiállítás kurátora szerint valószínűleg „az ókor leghíresebb képe”.

Az együttes eredetileg 39 alakból állt. Középen Athéné és Zeusz monumentális, mintegy 3,5 méter magas alakjai helyezkedtek el. A keleti oromzat valamikor az i. sz. 5. század és 1670 között pusztult el. Azt nem tudni pontosan, mikor és miért következett be a pusztulás, bár számos elmélet született róla.

Brinkmann szerint a mostani kiállítás több évtizedes kutatómunka eredménye, amely olyan volt, mintha egy kirakós játékot kellett volna összeállítani úgy, hogy a legtöbb darab hiányzik.

A keleti oromzat mintegy 80 százaléka ma is hiányzik. A megmaradt részek töredékes formában a világ különböző múzeumaiban találhatók.

Eddig senkinek sem sikerült teljes egészében rekonstruálnia a 39 alakból álló együttest.

„Az elmúlt 200 évben rengeteg rekonstrukciós javaslat született, de azt láttuk, hogy mindig maradtak hiányzó részek” – mondta Brinkmann.

A keleti oromzat rekonstrukciójával korábban a British Museum egyik kurátora, Arthur Hamilton Smith foglalkozott a legalaposabban.

Smith a British Museumban található gipszmásolatok segítségével részlegesen rekonstruálta az oromzatot, és athéni kollégákkal is együttműködött annak érdekében, hogy további másolatokhoz jusson. Rekonstrukcióját 1908-ban a British Museumban is bemutatták.

„Fantasztikus munkát végzett azzal, hogy előkészítette az utat” – mondta Brinkmann. „Ez volt a mi kiindulópontunk.”

A frankfurti kutatócsoport szkennelés és 3D-nyomtatás segítségével rekonstruálta azokat a töredékeket, amelyeket Hamilton Smith gipszmásolatai képviseltek. A keleti oromzat nagy része azonban továbbra is hiányzott.

A döntő áttörést végül kilenc római szarkofágfedél domborművének vizsgálata hozta meg. Ezek közül a legtöbb a Vatikáni Múzeumban és más római gyűjteményekben található.

Brinkmann szerint ezeket a domborműveket korábban figyelmen kívül hagyták, pedig kulcsot jelentettek a rejtély megoldásához.

„A rómaiak mindent lemásoltak, amit a görögök csináltak” – fogalmazott.

A szarkofágdomborművek egyike sem ábrázolta a teljes keleti oromzatot. Mindegyiken a 39 alak egy-egy eltérő csoportja jelent meg. A kutatócsoport azonban megállapította, hogy az oromzat fennmaradt töredékei és a domborműveken látható ábrázolások 100 százalékos egyezést mutatnak. Ez tette lehetővé a hiányzó részek rekonstrukcióját.

A Liebieghausban az eredeti keleti oromzati töredékeket vitrineken belül mutatják majd be – mondta Brinkmann.

A teljes együttesről egy kisebb méretű, gipszből készült rekonstrukció is készül: ez 4 méter hosszú és 50 centiméter magas lesz. Emellett digitális rekonstrukciók, valamint az együttes egyes alakjainak teljes méretű újraalkotásai is láthatók lesznek.

A British Museumtól kölcsönzött két szobortöredék közül a nagyobb egy lépő alak letört lábfejeit és egy fatörzset ábrázol.

A British Museum kurátorai úgy vélik, hogy a lépő alak eredetileg a Parthenón nyugati oromzatán állhatott. Brinkmann azonban ma már úgy gondolja, hogy valójában a keleti oromzat része volt.

A két lábfejet tartó talapzat csaknem 50 centiméter magas és 1,4 méter hosszú. A töredék nem a British Museum fő Parthenón-galériájában látható, ahol a két oromzat nagyobb darabjait rekonstruálták a terem két végében. A kisebb jelentőségű töredéket rendszerint a két szerényebb méretű oldalsó helyiség egyikében állítják ki. A szobrot nemrég eltávolították, mielőtt Frankfurtba szállították volna.

A másik kölcsönzött műtárgy egy redőzött, lelógó drapéria töredéke, amely feltehetően egy szobor hátuljáról származik. Ezt a darabot már hosszabb ideje nem állították ki.

A Parthenón-márványokat a British Museum 1817 óta őrzi. A londoni intézmény álláspontja szerint a műtárgyak visszaadását az 1963-as British Museum Act akadályozza.

2002-ben Andy Burnham – a jelenlegi brit miniszterelnök – egyike volt annak a hét parlamenti képviselőnek, akik egy képviselői törvényjavaslatot nyújtottak be. A Parthenón-márványok újraegyesítését támogató brit bizottság szerint a javaslat az 1963-as törvény módosítását célozta. A kezdeményezést később visszavonták.

Burnham azóta megváltoztatta álláspontját. A közelmúltban a Financial Timesnak azt mondta, hogy a márványok visszaadását „végső soron a British Museum ügyének” tekinti.

A Parthenón márványainak sorsa így továbbra is komoly kulturális és politikai vitát jelent Görögország és az Egyesült Királyság között. A frankfurti kiállítás pedig úgy próbálja meg először teljes egészében újraalkotni az athéni templom keleti oromzatát, hogy közben éppen azok közül a görögországi eredeti töredékek közül nem állhat rendelkezésére kilenc, amelyekre az eredeti rekonstrukció teljessé tételéhez számítottak.

Vinzenz Brinkmann nemzetközileg ismert az ókori görög és római szobrászat polikróm, vagyis festett felületeinek kutatásáról.

Az általa kurátorként jegyzett Bunte Götter című kiállítás az elmúlt években több országban is bemutatkozott. A tárlat számos amerikai intézmény mellett Athénban, Oxfordban, Isztambulban és a Vatikáni Múzeumban is látható volt.

Forrás: The Art Newspaper