Az Art Basel Paris szervezői a hétvégi tüntetések miatt két nappal korábban zárták be a vásárt, a kieső bevételek és a költségek kompenzálásának kérdése azonban továbbra is nyitott.

Lesz-e visszatérítés? Ez a kérdés foglalkoztatta leginkább az Art Basel Paris résztvevő műkereskedőit, miután a rendezvény az ötödik kiadásának hétvégéjén, az iskolai körülmények és a megélhetési költségek miatt meghirdetett tüntetésekre hivatkozva, a tervezettnél két nappal korábban bezárt. A témát az Artnet News járta körbe.

A kompenzációról szóló egyeztetések egy része a hét elején is folytatódott, miközben a galériák már a nemzetközi művészeti élet következő állomásaira készültek. Néhányan Los Angelesben és New Yorkban nyitottak új kiállításokat, mások Torinóba és Tokióba utaztak további szakmai vásárokra.

Az egyeztetéseket ismerő egyik forrás szerint az Art Basel Paris több tucat kiállítója arról tárgyalt, hogy közös levelet küld a vásár szervezőinek, amelyben a jövőbeli Art Basel-rendezvények részvételi díjának csökkentését kérik.

A kezdeményezés azonban a galériák közötti nézeteltérések miatt látszólag elakadt.

Továbbra sincs egyetértés abban sem, hogy pontosan milyen könnyítést kellene kérniük a kiállítóknak: részleges pénzvisszatérítést, kedvezményt egy későbbi vásárra, vagy valamilyen más kompenzációt.

„Ők egy nagyvállalat, mi pedig kisvállalkozások vagyunk” – mondta egy forrás az Art Baselről, amely a svájci MCH Group tulajdonában van. „Ami tisztességes, az tisztességes. Ők döntöttek a bezárásról.

Ha egy légitársaság törli a járatát, kártalanítja az utasokat.”

A kérdés most az, hogy a vásár milyen kötelezettségekkel tartozik azoknak a kiállítóknak, amelyek gyakran kisebb vagyonokat költenek a részvételre. Egyes galériák számára ez a befektetés akár a vállalkozásuk fennmaradását is kockára tevő döntés lehet.

Az Art Basel a múlt héten példátlan lépésre szánta el magát: a tervezett hétvégi tüntetések miatt két nappal korábban bezárta a vásárt a párizsi Grand Palais-ban.

A szervezők úgy ítélték meg, hogy túl nagy kockázatot jelentene nyitva tartani a rendezvényt, ahol több mint 200 galéria mutatott be értékes műalkotásokat. A kiállított tételek között szerepelt egy 45 millió dollárra becsült Pablo Picasso-portré, valamint egy több mint 100 millió dollárért kínált Amedeo Modigliani-akt is.

A döntés bejelentésekor az elsődleges szempont az volt, hogy a műtárgyakat még a tüntetések előtt elszállítsák az épületből. Hamarosan azonban előtérbe került a kompenzáció kérdése is.

A galériák jelentős összegeket fizetnek azért, hogy részt vehessenek azon a rendezvényen, amelyet sokan jelenleg a világ legszebb művészeti vásárának tartanak. A kereskedők elmondása szerint már a falak, a világítás és az elektromos csatlakozók díja is több ezer dollárra rúghatott.

„Ez hatalmas összeg” – mondta a vásár költségeiről Jack Shainman, a New York-i műkereskedő. „Úgy érzem, lesznek olyanok, akik teljesen felháborodnak majd, és erre jó okuk is lesz.”

Az Art Basel képviselője közölte: „Tisztában vagyunk vele, hogy a korai bezárás különböző módokon érintette a galériákat. Bár konkrét pénzügyi vagy szerződéses intézkedésekről egyelőre nem tudunk nyilatkozni, közvetlen kapcsolatban állunk a galériákkal, és a lehető leghamarabb egyeztetünk velük ezekről a kérdésekről.”

A szervezők a hétvégi látogatásra készülő közönséget arra kérték, hogy a bezárás előtt, pénteken keressék fel a vásárt. A képviselő hozzátette: „Azok a jegytulajdonosok, akik jogosultak visszatérítésre, de nem tudtak részt venni a rendezvényen október 23-án, pénteken, visszakapják a jegyük árát.”

A kompenzációs vita közepette az MCH Group pénzügyi eredményei is figyelmet kaptak. A vállalat szeptemberben arról számolt be, hogy 2026 első felében a bevétele és a nyeresége egyaránt nőtt az előző év azonos időszakához képest.

A nettó nyereség több mint négyszeresére emelkedett: a korábbi 4,4 millió svájci frankról 18,4 millió svájci frankra nőtt, ami körülbelül 22,3 millió amerikai dollárnak felel meg. A vállalat a növekedést a művészeti vásárokat szervező üzletág teljesítményének tulajdonította.

Ennek ellenére több műkereskedő szkeptikus azzal kapcsolatban, hogy az Art Basel ténylegesen bármilyen kompenzációt biztosít-e majd a kiállítóknak.

„Az Art Basel kártalanítana? Esélytelen” – mondta a szerzőnek a múlt héten Párizsban egy jelentős nemzetközi galéria tulajdonosa.

Nem minden galéria képviselője neheztel a vásárra. Egyesek megértik a korai bezárás szükségességét, még akkor is, ha emiatt elveszítették a hétvégére várt üzleti lehetőségeket.

„Mindannyian pénzt veszítettünk, kivétel nélkül, beleértve az Art Baselt is. De ez van” – mondta Nicolo Cardi, akinek londoni és milánói galériája kilenc műalkotást adott el a múlt héten.

„Véleményem szerint az Art Basel nem tehetett mást, és úgy gondolom, a vásár vezetése helyesen döntött. Engem inkább az lep meg, hogy az emberek ezen meglepődnek.”

A műtárgyak bontása és elszállítása pénteken este pontosan 19 órakor kezdődött. A kereskedők beszámolói szerint a munkálatok egész éjszaka fegyelmezetten, a svájciakra jellemző precizitással zajlottak.

A helyszínen dolgozó vállalatok egyike a Dietl International volt. Tulajdonosa, Fritz Dietl elmondta, hogy csapata „pénteken egész éjjel csomagolt, és számos jelentős műalkotást már szombaton a hajnali órákban elszállítottak. A többit hétfőn csomagolták be és vitték el”.

Munkatársai szombaton és vasárnap is a szállodájukban maradtak – tette hozzá.

„Elképesztő volt, hogy ezt ilyen gyorsan meg tudták oldani” – mondta Deitch.

Néhány galéria úgy döntött, hogy a hétvége folyamán is a Grand Palais-ban hagyja a kiállított műalkotásokat.

„Nem hittem, hogy megrohamozzák majd a helyet” – mondta Wendy Osloff, a P.P.O.W. galéria társtulajdonosa. A galéria hétfőn tért vissza az épületbe, és a szokásos módon bontotta le a kiállítását. „Nyugodtabb volt, mint általában” – tette hozzá.

Osloff most arra vár, hogy az Art Basel tájékoztassa a hétvégi kieső bevételek esetleges kompenzációjáról.

„A vásár remekül sikerült számunkra, mindenféle alkotásból adtunk el, a fiatal művészek munkáitól egészen a művészhagyatékokig” – mondta. „Szomorú, hogy a közönség elveszítette a lehetőséget, hogy mindezt a nagyszerű művészetet láthassa. Nehéz és súlyos döntés volt. Bosszant, hogy nem találkozhattam több emberrel, és nem köthettem több üzletet, de mit tehetett volna az Art Basel?”

Más galériák viszont azonnal megkezdték a bontást. A Hauser & Wirth standján péntekre már szinte teljesen kiürültek a falak, mindössze Hélène Delprat három festménye maradt a helyén. A David Zwirner galéria eltávolította a festményeit és szobrait, majd fényképeket helyezett el a helyükre.

Steve Henry, a péntek este bontó Paula Cooper Gallery partnere szerint a nagyobb galériáknak könnyebb elviselniük a kieső bevételeket.

„A nagyobb galériáknak ezt könnyebb lenyelniük. Az emeleti, kisebb galériáknak viszont, amelyek a hétvégi vásárlókra támaszkodnak, sokkal nehezebb – mondta.

Egy másik, New York-i műkereskedő, akinek galériája a vásár központibb részén kapott helyet, aggodalmát fejezte ki a kisebb szereplők miatt.

„Csak azt remélem, hogy lesznek rendkívüli gyűjtők, akik támogatják őket” – mondta. Hozzátette, hogy az ilyen bemutatók „az ökoszisztéma nélkülözhetetlen részei. Valódi szenvedély és szépség van ezekben a kiállításokban”.

A varsói Stereo Gallery pontosan azok közé a galériák közé tartozott, amelyeket különösen érzékenyen érinthetett volna a korai zárás. A Grand Palais felső erkélyén, a látogatók által kevésbé forgalmas területen kapott helyet, ahol egy kísérleti, önálló bemutatót rendezett Ant Łakomsk munkáiból.

A galéria azonban már a bezárás előtt sikeresen értékesítette a teljes bemutatott anyagot. Michal Lasota, aki 18 évvel ezelőtt alapította a Stereo Galériát, elmondta, hogy egy lengyel műgyűjtő az összes alkotást megvásárolta 37 000 euróért, ami körülbelül 41 300 dollárnak felel meg.

„Nem bánjuk, ami történt” – mondta a hét elején. „Üzleti szempontból nagyon jó volt a vásár. A bezárás egyszerűen lehetővé tette, hogy megnézzük azokat a kiállításokat, amelyeket szerettünk volna. Szabad hétvégénk lett Párizsban.”

Lasota ugyanakkor hozzátette:

„Azért számítunk valamilyen gesztusra az Art Baseltől.”

Az Art Basel Paris korai bezárása így nemcsak biztonsági és logisztikai feladatokat rótt a szervezőkre és a galériákra, hanem a vásár költségeivel, a kieső bevételekkel és a felelősség kérdésével kapcsolatos vitát is elindított.

Miközben egyes galériák megértik a döntés hátterét, mások a jelentős részvételi költségek és az elmaradt hétvégi értékesítések miatt igazságos kompenzációt várnak. A szervezők egyelőre nem jelentettek be konkrét pénzügyi vagy szerződéses intézkedéseket, de közlésük szerint közvetlenül egyeztetnek majd a kiállítókkal.