A 2028-as osztrák elnökválasztás közeledtével Gunther Fehlinger-Jahn közgazdász ismét a figyelem középpontjába állította az évtizedek óta vitatott azték műkincset. A politikus megválasztása esetén visszaszolgáltatná Mexikónak a Bécsben őrzött, különleges tollkoronát, amelynek hazatéréséért az ország régóta küzd.

Mexikó évtizedek óta sikertelenül próbálja visszaszerezni Moctezuma 16. századi tollkoronáját, amelyet jelenleg a bécsi Weltmuseum gyűjteményében őriznek. Az azték műtárgy most ismét a figyelem középpontjába került: Gunther Fehlinger-Jahn osztrák közgazdász és lehetséges elnökjelölt azt ígérte, hogy 2028-as megválasztása esetén visszaadná a koronát Mexikónak. A politikus független jelöltsége egyelőre nem tekinthető hivatalosnak, vállalása azonban első esete lehet majd az osztrák műtárgy-visszaszolgáltatási programnak.

„Ausztriának és Mexikónak a barátságon, nem pedig a konfrontáción alapuló kétoldalú megoldásról kellene tárgyalnia” – mondta Fehlinger-Jahn a The Art Newspaper-nek. Hozzátette: „Az eredeti penachónak Mexikóhoz kell tartoznia.”

A tollkorona a maga nemében az egyetlen ismert fennmaradt példány, és az őslakos mezoamerikai kultúrák rendkívüli tollművészeti tudásának állít emléket. A jelentősen átalakított tárgy 1,3 méter magas és 1,75 méter széles. Eredeti formájában négy színzónából állt: smaragdzöld, vörös, barna és kék tollakból, amelyeket aranydíszek egészítettek ki. A műtárgyat quetzalapanecayotl néven is ismerik, ami kvézálmadár-tollakból készült fejdíszre utal.

A korona európai útjának pontos története máig bizonytalan. Az egyik elmélet szerint Moctezuma, az aztékok utolsó uralkodója ajándékozta a spanyol konkvisztádornak, Hernán Cortésnek, aki később V. Károly német-római császárnak küldött tárgyai között juttathatta el Európába.

A szakértők többsége ugyanakkor egyetért abban, hogy Moctezuma valószínűleg soha nem viselte a tollkoronát. „A fejdísz eredete bizonytalan, és a Moctezumához fűződő kapcsolata csak jóval később alakult ki” – nyilatkozta a Federico Navarrete mexikói történész.

A műtárgy első dokumentált európai említése 1596-ból származik. Ekkor az innsbrucki Ambras-kastély leltárában szerepelt, ahol „mór kalapként” írták le. Ez a megnevezés abban az időszakban általánosan használt gyűjtőfogalom volt az egzotikusnak tekintett tárgyakra.

A 19. században a rossz állapotba került koronát ismét felfedezték, felismerték mexikói őslakos eredetét, majd restaurálták. 1888-ban a bécsi Természettudományi Múzeumban állították ki, később pedig a mai Weltmuseum gyűjteményébe került. Az intézmény számos, egykori európai gyarmatokról származó műtárgyat őriz.

A korona visszaszolgáltatására irányuló erőfeszítések már az 1860-as években megkezdődtek. Ekkor Mexikó Habsburg-házi császára, Habsburg Miksa kérte a műtárgy visszaadását.

Miruna Achim, a mexikóvárosi Universidad Autónoma Metropolitana-Cuajimalpa kutatója szerint a korona visszaszerzésének akkoriban politikai jelentősége is volt. „A fejdísz a hatalom szimbóluma volt, amelyet Miksa saját személyében testesített volna meg, ezzel is a történelmi folytonosságot demonstrálva” – magyarázta.

A visszaszolgáltatási törekvések az 1980-as évektől ismét lendületet kaptak. Pierre Losson, a The Return of Cultural Heritage to Latin America: Nationalism, Policy and Politics in Colombia, Mexico and Peru című, 2022-ben megjelent könyv szerzője szerint a tollkorona Mexikó egyik legfontosabb kulturális jelképe a restitúciós vitákban.

„A korona a legszimbolikusabb műtárgy azok közül, amelyek visszaszerzéséért Mexikó évtizedek óta küzd” – mondta Losson. Hozzátette, hogy a tárgy újra és újra előkerül a kulturális örökség visszaszolgáltatásáról szóló nemzetközi vitákban, hasonlóan a benini bronzokhoz és a Parthenón márványaihoz.

2020-ban Beatriz Gutiérrez Müller, Andrés Manuel López Obrador akkori mexikói elnök felesége Ausztriába utazott, hogy kölcsönkérje a koronát egy 2021-re tervezett kiállításra. A tárlat Tenochtitlán elestének 500. évfordulójára emlékezett volna.

Mexikó cserébe a Habsburg-korszakból származó műtárgyakat ajánlott fel, köztük Miksa császár és felesége, Sarolta aranyozott hintóját. Ausztria azonban elutasította a kérelmet, ami diplomáciai feszültséget okozott a két ország között.

Az osztrák fél a tollkorona rendkívüli sérülékenységével indokolta a döntést. Egy 2010 és 2012 között végzett közös mexikói–osztrák vizsgálat arra jutott, hogy a műtárgy túl törékeny a szállításhoz, mivel a szállítás közben fellépő rezgések visszafordíthatatlan károkat okozhatnak benne, akár el is pusztíthatják.

Az értékelést ugyanakkor egyes szakértők vitatják. A korona visszaszolgáltatásáért aktivisták is fellépnek, köztük Xokonoschtletl Gómora mexikói táncos, aki továbbra is következetesen kiáll a műtárgy hazatérése mellett.

Fehlinger-Jahn szerint a tulajdonjog átruházása akkor is lehetséges lenne, ha a korona fizikai szállítása jelenleg nem biztonságos. „Ha a szállítás továbbra sem biztonságos, a tulajdonjogot át lehetne ruházni, miközben a szakértők közös állagmegóvási és gondnoksági megállapodást dolgoznának ki arra az időre, amíg a szállítás lehetővé nem válik” – fogalmazott.

Fehlinger-Jahn vállalása szokatlan politikai állásfoglalásnak számít. Bár a kulturális javak visszaszolgáltatása egyre gyakrabban kerül a kormányok napirendjére, ritka, hogy egy politikus választási kampányának részeként tegyen ilyen ígéretet.

„A kormányok egyre többet foglalkoznak a restitúcióval, de ritka, hogy valaki választási kontextusban képviselje ezt az álláspontot” – mondta Losson. Arra is felhívta a figyelmet, hogy egy esetleges választási győzelem sem jelentené a kérdés egyoldalú rendezését: az osztrák államfő nem dönthet önállóan a műtárgyak visszaszolgáltatásáról.

Ausztriában ráadásul továbbra is függőben van az a jogszabályi kezdeményezés, amely lehetővé tenné a gyarmati összefüggések között megszerzett műtárgyak restitúcióját. A törvényjavaslat előkészítésének szándékát a kormány már korábban jelezte, de a jogszabály elfogadása mindeddig nem történt meg. Mindez egy olyan európai környezetben zajlik, ahol a restitúciós folyamatok általában lassan haladnak, bár egyes országokban – köztük az Egyesült Királyságban – újabb előrelépés lehetősége is felmerült.

Moctezuma tollkoronájának ügye egy szélesebb nemzetközi vita része arról, hogy ki jogosult rendelkezni a történelmi és kulturális örökség fölött, és milyen felelősség terheli azokat a múzeumokat, amelyek gyarmati korszakokban megszerzett tárgyakat őriznek.

„Ez az ígéret egy szélesebb körű visszaszolgáltatási hullám része, amelyben egyre többen kérdőjelezik meg a múzeumoknak az egyetemes művészet őrzőiként betöltött szerepét” – mondta Achim.

Mexikó López Obrador kormányzása óta kiemelt prioritásként kezeli a prehispán, vagyis a spanyol hódítást megelőző időszakból származó kulturális örökség hazaszállítását. Ezek a tárgyak szorosan összefonódnak az ország történelmével és nemzeti identitásával.

Claudia Sheinbaum jelenlegi mexikói elnök kormányzata júliusban bejelentette, hogy összesen 3716 kulturális tárgyat sikerült visszaszerezni. A közlemény a negyedik átalakulásként emlegetett politikai program keretében elért eredményeket ismertette, és a Sheinbaum elnöksége alatt hazatért műtárgyak számát is megadta.

A tollkorona sorsa továbbra is nyitott kérdés. A több mint másfél évszázada tartó visszaszerzési kísérletek, a szállíthatóság körüli szakmai vita és a restitúcióról szóló nemzetközi párbeszéd egyaránt azt jelzi, hogy a műtárgy ügye messze túlmutat egyetlen múzeumi tárgy fizikai helyén: a történelmi örökség, a nemzeti önazonosság és a kulturális javak feletti rendelkezés jogának kérdéseit sűríti magába.