A countrylegenda közel hat évtizeden át volt az amerikai popkultúra egyik meghatározó alakja – és közben képzőművészek, fotósok és más alkotók múzsájává is vált.

A karizmatikus Dolly Parton, aki augusztus 25-én hunyt el, 80 éves korában, nem csupán a countryzene legendája, a flitterek és strasszok királynője, illetve a jótékonykodás úttörője volt: művészek számára is fontos ihletforrást jelentett. „Parton hat évtizeden át az amerikai populáris kultúra állandó szereplője volt” – írta róla a Smithsonian Intézet.

Az intézmény bejegyzése a gyűjteményében található, a zenészről készült fényképekre is felhívta a figyelmet, köztük arra a felvételre, amelyet Henry Horenstein készített 1972-ben. Parton Horenstein első publikált fényképének a témája ő volt; a kép a mára megszűnt Boston After Dark című szórakoztatóipari újságban jelent meg. Parton akkor ezt mondta a fiatal fotósnak: „Az emberek nem azért jönnek el hozzám, hogy úgy nézzek ki, mint bárki más.”

Dolly egyik legismertebb ábrázolása természetesen Andy Warhol nevéhez fűződik. Az 1980-as években készült, mára a kollektív emlékezet részévé vált szitanyomatokon a zenésznő aranyszínű fürtjei és hipnotikus ajkai kerülnek a középpontba. Parton 2023-as memoárjában, a Behind the Seams: My Life in Rhinestones című könyvben arról is írt, hogyan kerültek közelebb egymáshoz Warhollal az 1970-es években, a manhattani Studio 54 klubban. „Andy és én többnyire csak ültünk a kanapén, és néztük, ahogy odakint ezek az őrült emberek teszik a dolgukat” – írta Parton. „Igazán ott, azon a kanapén ülve ismertük meg egymást.”

A Warhol Foundation for the Visual Arts 2022-ben egy Facebook-bejegyzésben azt is felidézte, hogyan született meg a művész Dolly-portréja. 1985. augusztus 15-én Warhol Los Angelesbe repült Sean Penn és Madonna esküvőjére, majd a hétvégén Sandy Gallin, Parton ügynöke házában találkozott az énekesnővel a fotózásra. Keith Haring is vele tartott, aki szintén azért repült Warhollal, hogy részt vegyen a sztáresküvőn. Warhol nagyjából 60 Polaroidot készített Partonról. Miközben a sztárt rendszerint túlzó jelmezei, parókái és látványos személyisége jellemezte, ez a fotózás meglehetősen visszafogottan zajlott: Parton mindössze egyszer változtatott a megjelenésén, amikor fülbevalót cserélt.

A Dollyról készült szitanyomatok egyikét 2012-ben, a New York-i Christie’s aukcióján 626 500 dollárért – a járulékokkal együtt – értékesítették. Az aukciósház katalógusában azt írta, hogy Warhol rendkívül termékeny volt a portrékészítésben, Dolly-portréja pedig különösen sikeresnek bizonyult. A kortárs művészetben talán Jeff Koons Michael Jacksonról és Bubblesről készült szobra tekinthető hasonlóan sikeres alkotásnak.

Warhol Partonról készített Polaroid-felvétele az arkansasi Crystal Bridges Museum of American Art gyűjteményében található, míg a szitanyomat egy másik változatát a San Franciscó-i Museum of Modern Art őrzi.

A Jolene szerzőjét eközben más művészek is megörökítették. A világhírű fotós, Annie Leibovitz több alkalommal is fényképezte Partont: 1977-ben a Rolling Stone, 1991-ben a Vanity Fair számára, 2002-ben pedig a 62. Grammy-díjátadó alkalmából.

A sydney-i Art Gallery of New South Wales pedig a közösségi médiában arra hívta fel a figyelmet, hogy Parton az őslakos művész, Kaylene Whiskey „kreatív univerzumának egyik legfényesebb csillaga”. Az énekesnő ihlette az örömteli hangulatú Dolly Visits Indulkana című alkotást, amely a 2020-as Archibald Prize döntőse volt, és ma már a galéria gyűjteményének része.

Dolly Parton így nemcsak dalokban, hanem fényképeken, szitanyomatokon és festményeken is tovább él – az amerikai popkultúra egyik legfelismerhetőbb alakjaként.

Forrás: The Art Newspaper