Luxusturizmus és magas művészet?
A globális művészeti szcéna és a hiper-luxus életmód-ipar konvergenciája újabb mérföldkőhöz érkezett a Floating Art Hotel formájában. A Marina Abramović, Pier Paolo Calzolari, Shirin Neshat és Tomás Saraceno munkáit is felhasználó projekt premierjére stílszerűen a Monacói Nagydíj idején, a Monte-Carlo kaszinóval szemközti öbölben került sor – adta hírül az ARTnews.
Az alapítók által vizionált „tengeren utazó magánklub” a művészet és a prémium vendéglátás hibridizációjára tesz kísérletet, kijelölve egy olyan kulturális útvonalat, amely a geopolitikai és pénzügyi hatalom centrumait – Monacót követően Miamit, Hongkongot és Abu Dhabit – köti össze.
A 72 méteres, mindössze 14 privát lakosztályra korlátozott kapacitás egy radikálisan szűrt, a gyűjtők, alapítók és kulturális influenszerek elitjére szabott látogatói bázist feltételez. A „mélyre hatás és diszkréció” jelszavával fémjelzett projektben a transzparencia hiánya – különösen az árazási stratégiák elhallgatása – a kortárs műtárgypiac elitista működésmechanizmusait tükrözi.
A hajó avatására rendezett, States of Motion című tárlat elméleti kiindulópontja a mozgást egyrészt vizuális reprezentációként, másrészt ontológiai állapotként mutatja be.
A kiállító művészek névsora a kortárs kánon meghatározó alakjait vonultatja fel, Marina Abramović, Pier Paolo Calzolari, Shirin Neshat valamint Tomás Saraceno.
A projekt legitimációja körül azonban komoly kérdések merülnek fel a művészeti etika és az intézményi transzparencia felől. Bár a szervezők kommunikációja szerint a művek közvetlenül a műtermekből és vezető galériákból származnak, az érintett alkotók műtermei éles ellentmondásba keveredtek a hivatalos narratívával.
Abramović és Neshat stúdiói egyaránt megerősítették, hogy a művészek nem vettek részt a projekt előkészítésében, utóbbi esetében a szelekcióról és a bemutatás tényéről sem volt tudomása az alkotónak. Saraceno műterme szintén adós maradt a jóváhagyási megerősítéssel.
A Floating Art Hotel mögött álló szponzori hálózat és az alapító, Gaelle Jaunay Calendini szakmai háttere egyértelművé teszi, hogy a projekt közelebb áll a csúcskategóriás élménymarketinghez, mint a hagyományos értelemben vett kurátori gyakorlathoz. Calendini – aki videóművészeti gyökereit konvertálta nagyszabású reklám- és rendezvényproduceri tevékenységgé – a művészet, a sport és a networking szinergiájaként definiálja a kezdeményezést.
A States of Motion így végül nemcsak a fizikai vagy művészi mozgásról beszél, hanem a tőke gátlástalan áramlásáról is, amely a kortárs művészetet díszletként használja fel a globális elit exkluzív rituáléihoz.
Forrás: ARTnews
