A csillagos égbolt látványa ősidők óta lenyűgözi az embert és inspirálja a művészeket. Különleges megfigyelni, hogy egy olyan elvont ábrázolásmód, mint a Tejút és az ég istennőként való megjelenítése is törekszik bizonyos pontokon a valósághűségre – ezt vizsgálja egy nemrég publikált tanulmány.

A Journal of Astronomical History and Heritage folyóiratban megjelent új kutatások bizonyítják, hogy a Tejutat már a 21. dinasztia (i. e. 1077–943) idején pontosan ábrázolták ókori egyiptomi műtárgyakon.

Or Graur, a Portsmouth-i Egyetem kozmológiai intézetének asztrofizika professzora 555 díszes koporsóelem elemzése után állapította meg, hogy 118 közülük – meyek a 21. és 22. dinasztia idejér etehetők – „kozmológiai elemeket” ábrázol. Ezeknek a díszítőelemeknek fő alakja az ókori Egyiptom Ég istennője, Nut, akit gyakran ábrázolnak hatalmas lényként, mintegy félkörívben elterülve a kép felett – a csillagokkal teli eget jelképezi.

Egy 2024-ben publikált korábbi cikkében Graur összehasonlító elemzést adott közre, melyben megkísérelte rekonstruálni az ókori egyiptomi eget. Ehhez csillagászati modelleket vetett össze Nut koporsókon és kéziratokban szereplő ábrázolásaival. A legújabb cikkében egy bizonyos ábrázolásra összpontosít, mely egy Nesitaudjatakhet nevű papnő külső koporsóján szerepel, amelyen egy „hol cikkcakkos, hol hullámzó fekete sáv” látható, amely Nut testét kettészeli, és amelyet Graur a galaxisunkat sötét szalagként kettészelő Nagy Hasadék ábrázolásának gondol.

Hasonló hullámzó görbék jelennek meg Szeti I. sírjának csillagászati mennyezetén, valamint Ramszesz IV., VI. és IX. sírjaiban Nut ábrázolásainak részeként. Ez a Tejút első vizuális ábrázolása.

„Nagyon érdekel, hogy a világ különböző kultúrái és korszakai hogyan fogták meg a Tejút fogalmát, és hogyan építették be azt vallásaikba, mitológiáikba és kultúráikba” – nyilatkozta Graur a Hyperallergicnek.

„A megfogalmazások gyakran a vizuális művészetben is megjelennek, mint például az ókori Egyiptomban, de sok más kultúrában is. Ezek a tárgyi emlékek nemcsak esztétikai értelemben fantasztikusak, hanem abban is, hogy megmutatják az egymástól különböző kultúrák égbolt-ábrázolásában rejlő alapvető hasonlóságokat, melyek például néhány amerikai őslakos törzsnél is megfigyelehtőek.”