Bill Pallot régiségkereskedő, valamint bútorkészítő és -restaurátor társa, Bruno Desnoues 3,7 millió euró értékben adtak el hamisított, 18. századinak mondott királyi bútorokat. A becsapott vásárlóknak esélyük sem volt felismerni a mesteri hamisítványokat, hiszen azokat a szakmájuk csúcsán álló szakértők készítették.

Majdnem egy évtized telt el azóta, hogy a párizsi művészettörténész és régiségkereskedő, Bill Pallot beismerte: több, királyi eredetűnek mondott széket hamisított és adott el. Az egész műkereskedelmi világot sokkoló hír után 2016-ban indult ügy szerint összesen 11 széket és karosszéket bocsátott áruba, amelyeket XV. és XVI. Lajos rokonainak megrendelésére készültként mutatott be. Társával összesen 3,7 millió euró értékben adták el a bútorokat párizsi galériákon és a Sotheby’s aukciósházon keresztül a versailles-i kastélynak, valamint magángyűjtőknek – köztük Hamad Al Thani katari hercegnek és a Hermès család egyik örökösének. A nyomozás során óriási haszonra, panamai offshore cégekre, svájci bankszámlákra, készpénzben elrejtett összegekre és hamisított eredetigazolásokra derült fény; mindez az antik bútorpiac sötét oldalára irányította a figyelmet.

Az ügy tárgyalása 2025 márciusában kezdődött, ahol Pallot – a neves Galerie Didier Aaron szakértője, és az 1989-ben megjelent The Art of Chair in Eighteenth-century France című könyv szerzője – kereskedelmi csalás vádjával állt bíróság elé, társával, a restaurátor és asztalos Bruno Desnoues-val együtt, aki elismerte, hogy ő készítette a hamis bútorokat. Az ügyész Pallot számára három év börtönt indítványozott – ebből kettő felfüggesztett –, míg Desnoues esetében két év, ebből egy év felfüggesztett szabadságvesztést kért. Emellett mindkettőjüket öt évre eltilthatják a szakmájuktól. Az ítélethirdetés 2025. június 11-én várható.

Amennyiben a versailles-i bíróság a vád képviselőjének javaslatait követi, egyik vádlott sem kerül vissza a börtönbe öt hónap előzetes letartóztatás után. Az ügyész ugyanakkor súlyos pénzbüntetést kért: Pallot-ra 300 000, Desnoues-ra 100 000 eurós bírságot, utóbbi esetében további 200 000 euró készpénz elkobzásával, mely összeget egy bankszéfben találtak. Pallot emellett elveszítheti Párizs egyik elegáns utcáján, az Avenue Marceau-n található lakását, amelynek értéke meghaladja az 1,5 millió eurót. Hogy fedezze az adóhatóság által megállapított 1,8 millió eurós adóbírságot, Pallot korábban már kénytelen volt körülbelül 900 darabból álló műgyűjteményét is aukción értékesíteni.

A legnagyobb, 700 000 eurós bírságot azonban a neves Galerie Kraemer ellen kérték, amely négy hamis bútordarabot is értékesített.

Egy esetben például két széket 2 millió euróért adtak el Hamad Al Thani hercegnek, miközben azokat eredetileg 200 000 euróért vásárolták. A gyűjtőt később kártalanították. A székeket – amelyeket állítólag Marie Antoinette királyné rendelt meg – a versailles-i kastély kérésére a francia állam nemzeti kincsnek nyilvánította, mivel a kastély megvételüket fontolgatta.

Az ügyész egy év felfüggesztett börtönbüntetést kért Laurent Kraemer ellen, szakértői hanyagság és hamis eredetigazolások előállítása miatt.

Kraemer, akit egy másik eljárásban is vádolnak állítólagos hamis XIV. Lajos-korabeli bútorok miatt, azzal védekezett, hogy meg volt győződve arról, hogy az eladott darabok valódiak. Ügyvédje, Martin Reynaud szerint Kraemer maga is áldozata a csalásnak, nem pedig résztvevője, mivel soha nem állt közvetlen kapcsolatban a hamisítókkal, akik egy közvetítő, Guillaume Dillée mögé rejtőztek. Dillée, Pallot közeli barátja, Ausztráliába szökött, nem idézték be a bíróságra, ahogy a Sotheby’s szakértőjét, Patrick Leperlier-t sem.

A csalásra akkor derült fény, amikor egy bútorszállítót letartóztattak, miután több mint egymillió eurót fektetett be franciaországi és portugáliai ingatlanokba, ami felkeltette a hatóságok figyelmét. A sofőr bevallotta, hogy közvetítőként járt el Desnoues megbízásából, aki, miután kénytelen volt magyarázatot adni titkos jövedelmeire, beismerte a hamisításokat.

Pallot a királyi bútorok világszinten elismert szakértője volt, a Galerie Didier Aaron bútorrészlegének vezetője, valamint neves oktató az École du Louvre-ban és a Sorbonne-on. Kurátorok rendszeresen kérték tanácsát, ha kétségeik merültek fel egy-egy királyi bútor eredetiségét illetően. A bíróság előtt így vallott: „Én voltam a fej, Desnoues pedig a kéz.”

Desnoues a versailles-i bútorok fő restaurátora volt, és még XVI. Lajos ágyának másolatát is ő készítette el a királyi lakosztály számára.

Pallot szerint az egész csalás 2007-ben „viccből” indult – kíváncsiak voltak, képesek-e megtéveszteni a legjobb szakértőket. „Mint a karikacsapás, úgy ment” – mondta, majd hozzátette: „Minden hamis volt, csak a pénz volt igazi.” Azt is állította, hogy mivel az eladások többsége közvetítőn keresztül történt, soha nem állt szándékában „becsapni a versailles-i kastélyt”. Corinne Hershkovitch, a kastély jogi képviselője ezzel szemben azzal vádolta, hogy „csapdát állított a kastélynak azzal, hogy olyan bútorokat készíttetett, amelyek hiányoztak a királyi lakosztályból.” A The Art Newspaper kérdésére Hershkovitch így fogalmazott:

„A kurátoroknak semmi esélyük sem volt felismerni az ilyen mesteri hamisításokat, amelyeket a szakmájuk csúcsán álló szakértők készítettek.”