Raphaël Glucksmann, európai parlamenti képviselő és a baloldali Place Publique párt társelnöke visszakérné az 1885-ben Franciaország által az Egyesült Államoknak ajándékozott New York-i Szabadság-szobrot, arra hivatkozva, hogy az USA már nem érdemli meg, hogy megtartsa.

„Azt üzenjük az amerikaiaknak, akik a zsarnok oldalára álltak, akik elbocsátották a tudományos szabadságért kiálló kutatókat, hogy adják vissza nekünk a Szabadság-szobrot!” – mondta Glucksmann. „Az ajándékunk volt, de úgy tűnik, hogy Amerika ma már megveti Lady Libertyt. Nálunk viszont boldog lenne.”

Glucksmann kirohanását azzal indokolta, hogy Donald Trump amerikai elnök nyíltan Vlagyimir Putyin orosz elnök oldalára állt az Ukrajnában három éve zajló háború lezárásával kapcsolatban. Trump szerint Ukrajna „soha nem kellett volna, hogy elkezdje” a konfliktust, noha Oroszország 2022-ben indított teljes körű inváziót a nála jóval kisebb ország ellen. Emellett Glucksmann hivatkozott arra is, hogy a Nature magazin szerkesztősége nemrég azzal vádolta a Trump-kormányzatot, hogy „rombológolyóval” támadt a tudományra, és „orwelli korlátozásokat” vezetett be, melyek megakasztják a kutatásokat.

Glucksmann követelése csupán szimbolikus, hiszen a műemlék az Egyesült Államok tulajdona, ahogyan arra az UNESCO Világörökségi Egyezménye is rámutat.

A Fox News egyik újságírója egy múlt hét hétfői sajtótájékoztatón megkérdezte, visszaadják-e a szobrot, amire a Fehér Ház sajtótitkára, Karoline Leavitt a rá jellemző stílusban válaszolt: „Dehogyis. És tanácsolom annak a meg nem nevezett, alacsony rangú francia politikusnak, hogy emlékeztesse magát: az Egyesült Államoknak köszönhetik, hogy ma nem németül beszélnek. Úgyhogy inkább hálásnak kellene lenniük a mi nagyszerű országunknak.”

A (valójában megnevezett) politikus az X-en reagált, és még továbbment: „Valóban nem biztos, hogy itt lennék, ha több százezer fiatal amerikai nem szállt volna partra Normandiában.” És hozzátette, hogy a francia hála örök.

„Azonban” – folytatta –

„a partraszálló hősök Amerikája a zsarnokok ellen harcolt, nem pedig hízelgett nekik. A fasizmus ellensége volt, nem pedig Putyin barátja. Azt a világot segítette, amely ellenállt az elnyomásnak, nem pedig Zelenszkijt támadta. Ünnepelte a tudományt, nem pedig elbocsátotta a kutatókat tiltott szavak használata miatt. Befogadta az üldözötteket, nem pedig üldözte őket. Az az Amerika nagyon távol áll attól, amit a jelenlegi elnök tesz, mond és képvisel.”

Elismerte továbbá, hogy a szobor visszakövetelése csupán szimbolikus.

A szobor története 1865-ben kezdődött, amikor Édouard de Laboulaye francia jogász, költő, író és abolicionista egy monumentális ajándék ötletével állt elő az Egyesült Államok számára. A műalkotás az afrikai emberek rabszolgaságának végét, a Függetlenségi Nyilatkozat századik évfordulóját és a két nemzet szoros kapcsolatát ünnepelte volna.

Mindkét oldalon nagyszabású adománygyűjtések zajlottak. Az amerikai oldalon Emma Lazarus 1883-as szonettje, A kolosszus is árverésre került. Joseph Pulitzer, a New York World kiadója megígérte, hogy minden adományozó nevét közzéteszi. A kampány végül több mint 100 000 dollárt gyűjtött össze a talapzat megépítésére.

A később az Eiffel-tornyot is megalkotó Gustave Eiffel segített a szobor mérnöki tervezésében. „A tervezését és kivitelezését a 19. század egyik legnagyobb technikai vívmányaként ismerték el, amely hidat képezett a művészet és a mérnöki tudományok között” – állapította meg az UNESCO.

Az eredmény Frédéric-Auguste Bartholdi alkotása, a The Statue of Liberty Enlightening the World című szobor lett, amely számos szimbolikus elemet hordoz: törött bilincs és lánc hever a lábánál, tábláján 1776. július 4-e, az amerikai függetlenség napja olvasható, koronájának sugarai pedig a szabadság fényét jelképezik.

Grover Cleveland elnök 1886-ban avatta fel a szobrot. 1924-ben nemzeti emlékművé nyilvánították, és 1933 óta a Nemzeti Parkszolgálat gondozza. A National Parks Conservation Association szerint Trump elnök rendeletei többféleképpen is veszélyeztetik az amerikai nemzeti parkokat.

A szobor generációk óta szolgál inspirációként a művészek számára: többek közt Renee Cox, Abigail DeVille, Steve McQueen, Albert Oehlen, Hank Willis Thomas és Danh Vo utaltak rá munkáikban.

Forrás: Artnet

Borítókép: Fotó: CHARLY TRIBALLEAU / AFP