Andy Warhol korai festményei kerülhetnek árverésre
Andy Warhol családja a művész korai, diákéveiből származó alkotásait tervezi aukcióra bocsátani a közeljövőben. A nagyközönség számára szokatlan műveket Warhol az 1940-es évek második felében, 1945 és 1949 között készítette, amikor a Carnegie Institute of Technology (ma Carnegie-Mellon University) hallgatója volt. A 10 festményből álló műcsoportban találni gyermekportrékat, de több absztraktabb, torzabb képet is, melyek stilárisan nem kapcsolódnak Warhol későbbi, ikonikus szitanyomataihoz.
Az Artnet News értesülései szerint a művész unokaöccse, James Warhola szervezi a művek eladását hat testvérével együtt. Az illusztrátorként dolgozó Warhola és testvérei a szüleiktől, Anne és Paul Warholától – utóbbi Andy Warhol testvére, aki pályája elején hagyta el vezetéknevéből az „a” betűt, melynek köszönhetően a keleti szláv, ruszin név már jobban csengett – örökölték a műveket.
A művészeti portál azt is észre vette, hogy az Andy Warhol Family Album című weboldalon az összes árverésre bocsátandó műről szerepelnek fotók. De a művek közül néhány az Andy Warhol Museum Andy Warhol: Lifetimes címmel megrendezett vándorkiállításán is szerepelt – áll a korai művek eladásáról elsőként hírt adó Tribune-Review cikkében.
Richard Polsky, Warhol-szakértő így nyilatkozott a képekről az Artnet Newsnak: „Véleményem szerint ezek a festmények jól fognak szerepelni, de a Nosepicker I. című munka az igazi fődíj. Ez ugyanis valószínűleg Andy Warhol első önarcképe. Bár nem tekinthető az érett munkássága részének, történelmileg jelentős mutatója annak, hogy a későbbiekben milyen vonzalmat érzett saját képmásának megfestése iránt.“ A képek árait egyenlőre még nem állapították meg, de Polsky szerint valószínűleg alacsony összegről indítják majd őket, hogy a licitek emelését ösztönözzék.
Warhol alig néhány héttel a diploma megszerzése után Pittsburghből New Yorkba költözött, ekkor hagyta hátra az eladás előtt álló tíz művet, melyek iránt több aukciósház is érdeklődik.
A művész 1945-ben azzal a céllal kezdte meg tanulmányait, hogy képzőművész lesz. A család szerint küzdelmes volt az első éve, nyáron még külön rajzórákat is kellett vennie, hogy fejlessze rajztudását. A nyarat egyébként testvére, Paul mellett dolgozva töltötte. Bátyja teherautóval járta a utcákat: zöldséget gyümölcsöt árult; Andy pedig egy-egy lopott percben előszeretettel örökítette meg, skiccelte le a vásárlókat.
Ezt követően Warhol az iskolában is jobban boldogult: az ekkor készült képek professzorai körében sikert arattak, olyannyira, hogy egy kisebb ösztöndíjat is elnyert velük. De képzőművészeti érdeklődésén túl más területek felé is nyitott volt: szerkesztőként dolgozott egy diáklapnál, és egy modern táncklubhoz is csatlakozott. Ez idő alatt kezdett el kísérletezni a rajzolást és a grafikát ötvöző ún. blotted-line technikával, mely később szerves része lett a kommerciális, reklámgrafikai munkáinak.
James Warhola szerint az önarcképnek is tekinthatő Nosepicker inspirációja azokból az időkből származhat, amikor Andy sokat volt a bátyja gyermekeivel Pittsburghben. „Ahogy apám mesélte a történetet, a kicsik mindig az orrukat túrták, ami a nagybátyámat nagyon felkavarta” – nyilatkozta James Warhola a Tribune-Review-nak. „A művészet világában általában nem akarsz sértő vagy bántó lenni a munkáiddal – tette hozzá –, de a nagybátyám úgy érezte: az offenzív művészet működhet.”