A csillagrendszerek világát, sejtelmes és komplex struktúráit idézi az ókori granulációs technika kortárs újraértelmezésével Stork Fanni ékszertervező első kollekciója, a Cosmos. A kollekció férfiaknak készült darabjait a Katona József Színház művésze, Jakab Balázs mutatta be – míg a korábban elkészült női kollekciónak Jordán Adél az arca. Stork a Defo Concept Space Eleven Ősz című tavaly szeptemberi pop-up kiállításán mutatkozott be.

Milyen szakmai élmények formálták azt a pályaívet, amely végül az ékszerkészítéshez vezetett?

Az ELTE-n végeztem nemzetközi tanulmányok szakon, a diplomáciai pálya érdekelt, azon belül is a kulturális diplomácia. Emellett a film világa is közel állt hozzám, hiszen ebben a közegben nőttem fel. Az egyetem után EU-s filmes pályázati tanácsadással foglalkoztam a Kreatív Európa programnál, majd a filmgyártásban kezdtem dolgozni. 

De igazából már mindezek előtt megszületett bennem az érdeklődés az ékszerkészítés iránt. Érettségi előtt találkoztam közelebbről a szakmával, maga a mesterség is elbűvölt. Mindig rajongtam az ékszerekért – különösen az extravagáns, nagy gyűrűkért. Ha valamiért épp nem volt rajtam, hiányérzetem támadt, mintha a megjelenésem egyik fontos eleme hiányzott volna.

Lenyűgözött, ahogy a forró, folyékony fémből a művész kezei között kibontakozik és formát ölt egy viselhető tárgy, amely végül valakié lesz, és kötődni kezd hozzá.

Kifejezetten értékesnek tartom, hogy kerülőúton jutottam el az ékszerkészítéshez, mert ehhez minden eddigi tapasztalatom – az egyetemtől a filmezésig – hozzátett. Felnőttként megtanulni egy szakmát egészen más élmény, sokkal többet ad. A filmezés az életre tanít, aki eltölt néhány évet a filmgyártásban, megtanulja, hogyan találja fel magát bármilyen helyzetben – ezt az univerzális tudást pedig a választott szakmámban is bőséggel kamatoztathatom.

A Covid előtt jelentkeztem a Práter utcai Kézművesipari Iskola fémműves képzésére, de végül csak a világjárvány után kezdtem el, mert nem akartam félig otthonról, online tanulni, hiszen kevés ennél gyakorlatiasabb szakma létezik. Az iskola inspiráló közeg volt, rengeteget tanultam, és felnőttként teljes odaadással, jelenléttel és szerelemből végeztem el.

Amikor belevágott a szakmai képzésbe, már tudatosan építette a saját márkáját st.rk néven. Hogyan állt össze a stratégiája az első ötletektől az arculat kialakításáig, és milyen mérföldköveket tűzött ki maga elé?

Nem ismertem pontosan a folyamat minden lépését, de már az elejétől fogva tudtam, hogy saját ékszermárkát szeretnék létrehozni. A kétéves általános fémműves képzés után elvégeztem egy egyéves aranyműves magánképzést is, amely kifejezetten az ékszerkészítésre fókuszált. Az iskola mellett egy műhelyben is dolgoztam, miközben berendeztem a sajátomat.

Amikor az első kollekció tervezésébe és kivitelezésébe kezdtem, párhuzamosan egy féléves arculat- és márkaépítési folyamatot is elindítottam. Az első kollekciót végül 2024 szeptemberében mutattam be, a Defo Concept Space izgalmas tereiben, egy brand launch kiállítás keretében.

Az alkotói folyamat a tervezéstől a kivitelezésig teljesen az ön kezében van. Hogyan épül fel egy ékszer útja a fejben megszületett koncepciótól a kézbe vehető darabig?

Számomra az ékszer útja mindig egy történettel kezdődik, egy hangulattal, élménnyel vagy képpel, ami megragad bennem. Ezt követi a kutatás, jegyzetek, vázlatok, kollázsok készítése, majd a kísérletezés az anyaggal, amelyből lassan kirajzolódik a koncepció. Mivel fontos számomra az anyag közvetlen ismerete, már a tervezés korai szakaszában játszom a formákkal, arányokkal és textúrákkal.

A kísérletezés és a kivitelezés folyamata gyakran összemosódik. Van hogy teljesen letisztult, előre megtervezett koncepciót valósítok meg, de előfordul, hogy munka közben, véletlenül születik meg valamilyen új forma, ami annyira izgalmas, hogy végül megtartom.

A jelenlegi gazdasági helyzet komoly kihívások elé állítja a dizájnereket. Hogyan képzeli el a márkája jövőjét, és milyen stratégiákkal próbál nemzetközileg is láthatóvá válni?

Amit most csinálok, az még a kezdet, a kísérletezés fázisa, a szárnypróbálgatások sora, ami folyamatos útkereséssel jár. Szeretném, ha az ékszereim minél több emberhez eljutnának, ezért nem csak a hazai piacra tekintek lehetőségként. Úgy látom, a lokális értékesítési tér korlátai miatt elengedhetetlen a nemzetközi nyitás. Mivel Magyarország kicsi, telített piac, jelenleg az online, nemzetközi értékesítésre szeretnék koncentrálni. Ehhez már most is nagy segítséget nyújt, hogy tagja lettem a római központú, nagy presztízsű, online és nyomtatott ékszermagazin, a Lost in Jewellery Magazine közösségének.

Gyakran hangsúlyozza, hogy az ékszerei mögött narratíva áll. Ez azt jelenti, hogy minden ékszere üzenetet hordoz?

Minden darab egy gondolatkísérlet, apró történet, amelyben a fém a médium – az ékszer számomra nem pusztán forma vagy dísz. Természetesen fontos az esztétikum, de szerintem az ember igazán a jelentéshez kapcsolódik. Amikor egy ékszer a szépséget és a jelentést együtt hordozza, különleges metszéspontok jönnek létre alkotó és tárgy, tárgy és viselő, viselő és alkotó között.

Az én narratívám találkozik a viselőével, mert ő is hozzáadja a saját történetét. Így

az ékszer amellett, hogy kész alkotás, nyitott univerzum is egyben,

és minden kézben új értelmet kap. Azt szeretném, ha a viselője nemcsak hordaná, hanem nap mint nap belépne vele saját belső terébe. Hogy a tárgy emlékeztesse arra, amit már tud magáról, vagy arra, amit még keres. Apró, hordható rituálé, ami segít kapcsolódni önmagunkhoz és talán kicsit a világhoz is. A Cosmos kollekció a csillagok világát szövi bele olyan történetbe, amelyhez szerintem sokan, sokféleképpen tudunk kapcsolódni a saját emlékeinken és kérdéseinken keresztül.