Canopus, a Ptolemaioszok és a rómaiak egykori fontos kikötője évezredekkel ezelőtt a tenger mélyére süllyedt. Most újabb leletek kerültek elő, amelyek egyszerre mesélnek dicsőségről, pusztításról és a jövőt fenyegető tengerszint-emelkedésről.

Huszonöt év után újabb tárgyak emelkedtek ki a tenger mélyéről az ókori Canopus városának romjai közül. A felfedezések között mészkőből emelt épületek találhatók, amelyek egykor templomok lehettek, valamint kikötői létesítmények és víz- illetve haltenyésztésre szolgáló medencék.

Canopus Egyiptom legfontosabb görög kereskedelmi kikötője volt Alexandria megalapítása előtt, Naukratis és Hérakleion mellett. Romjai a mai Abu Qir város közelében nyugszanak. A Ptolemaiosz-dinasztia (közel 300 év) és a Római Birodalom (mintegy 600 év) alatt is jelentős település maradt, majd a kereszténység korai történetében is kulcsszerepet kapott: Abu Qirben – amelynek neve arabul „Círusz atya” – két vértanú szentélye állt. A város keresztény kori kőépületeinek széttöredezett maradványai egy egykori pusztító földrengés nyomait őrzik.

A térséget több természeti katasztrófa is sújtotta: tengerszint-emelkedés, földrengések, szökőárak. A Kr. e. 2. század végén talajfolyósodás döntötte romba a települést. Keleti külvárosai ma a tenger alatt fekszenek, a nyugati részek viszont Abu Qir alatt rejtőznek.

A múlt heti, augusztus 19–21. között megrendezett, a víz alatti kulturális örökséget ünneplő rendezvénysorozat során újabb különleges darabokat hoztak felszínre. Köztük egy hatalmas kvarc szfinxszobrot II. Ramszesz fáraó kartuszaival, valamint egy fehér márványból készült római nemes szobrát.

A modern Abu Qair kikötőjében tartott eseményen Saríf Fáthi turisztikai és régészeti miniszter kiemelte: az egyiptomi haditengerészet közreműködésével sikerült „ezeket az egyedülálló leleteket a Földközi-tenger mélyéről a fényre hozni”. Augusztus 21-én daruk emelték lassan ki a szobrokat, a búvárok pedig a partról éljenezték.

A miniszter a helyszínen összegyűlt tisztviselők és diplomaták előtt ugyanakkor hozzátette: „Rengeteg minden van odalent, de csak szigorú szempontok alapján emelünk ki tárgyakat. A többi továbbra is az elsüllyedt örökség része marad.”

Az új leletek feltárása több mint három évtizedes kutatómunkára épül. Az Európai Intézet a Víz alatti Régészetért (IEASM) a minisztériummal együttműködve, Franck Goddio francia régész vezetésével tárta fel a térséget. Az ő kiterjedt kutatásai alapján azonosították a romokat Canopus elveszett városaként.

Goddio korábbi feltárásai során került elő például Serapis isten 4–5 méteres márványszobrának feje és templomának maradványai, valamint egy szinte teljes épségben fennmaradt fekete gránit szobor egy Ptolemaiosz-kori királynőről. Most 86 canopusi tárgy szerepel a Titkok az elsüllyedt városból című új kiállításon az Alexandriai Nemzeti Múzeumban és könyvtárában, amely fél évig lesz látogatható.

„Azért vannak ezek az ókori városok a víz alatt, mert azóta jelentősen megváltozott a partvonal” – magyarázta Stephen Harvey egyiptológus a The Art Newspapernek. „Thonis és Hérakleion olyan városok, amelyeket kizárólag Goddio víz alatti kutatásai révén ismerünk. A partvonal-változás azonban nem újkeletű: templomok, paloták, házak már évezredekkel ezelőtt kerültek a tenger mélyére.”

Harvey ugyanakkor figyelmeztetett: a jelenlegi tengerszint-emelkedés immár a szárazföldi, part menti örökséget fenyegeti – köztük Alexandriát is, amelyet Nagy Sándor alapított Kr. e. 331-ben.